újratöltve

Nem tudom elviselni ezt a reklámot itt. :@@@@

http://justmedlife.blogspot.com

Ezzel az oldallal még nem tudom mit csinálok, egyelőre marad, csak nem frissül.

ezmegaz

Zene: Irie Maffia - Hands In The Air
Film/Sorozat: Social Network
Könyv: Gerald Durrell - Családom és egyéb állatfajták

Azért, ha őszinte akarok lenni, akkor a "mit olvasok éppen" rovatot kiegészíteném az Orvosi Biokémia című nagyszabású művel, mivel hála az égnek itt a félév második demó időszaka, és csütörtökön a bikém a soros. És ha beledöglök is megtanulom az egész anyagot, mert akarom. Miért akarom? Mert szeretem.
*najó, az aminosavakért per pillanat nem vagyok annyira oda, de azért próbálom velük is szorosabbra fűzni a barátságot
Bizony, idáig fajultak a dolgok. Miért szeretem? Ez egy egyszerű kérdés. A gyakorlatvezetőm az oka. Őt szeretem, és miatta érdemes szeretni ezt az egészet.

Azt mondják az okos felnőttek, hogy az ember magának tanul. Ez egy bizonyos szintig így is van, de magadnak nem fogsz megtanulni olyasmit, amit utálsz. Egyszerűen zsigerből nem megy. Inkább hagyod a picsába, boldog vagy a ketteseddel, és próbálod minél hamarabb kiheverni azt a kevés időt, amit egyáltalán foglalkoztál vele. Viszont, ha van egy olyan tanárod, aki miatt érdemes leülni tanulni, az nagyon sokat jelent. Félreértés ne essék, voltak nekem olyan tanáraim, akiket imádtam, de erre még soha senki nem volt képes. Hogy egy utált tárgyat megszerettessen.
Nem az elismerésére vágyom, vagy ilyesmi, mert egyrészt ebből már rég kinő az ember 22 éves korára, másrészt attól, hogy ő tudja, hogy megtanultam az anyagot, én nem leszek boldogabb.
Egyszerűen egy valamiféle példakép számomra. Diplomás orvos, 24 éves, tehát gyakorlatilag egyidősek vagyunk, és látni azt, hogy ő így szereti, és ilyen sok időt fektet bele (pedig már négy éve megszabadulhatott volna a biokémiától) mind a kutatásba, mind abba, hogy átadja a tudását, és érthetőbbé tegye a többi előadó tudását, az rengeteg pluszt ad. És mindemellett egy olyan ember, amilyen minden rendes egyetemista, amilyen én is vagyok: buli, haverok, koncertek, fesztiválok, 9gag, facebook, sőt, még van egy együttese is... Sokkal emberibb ettől.

Az, hogy bármikor szólsz neki, hogy valamit nem értesz, ugrik, hogy akkor keres egy kis időt, jön és elmagyarázza...az, hogy folyton felajánlja, hogy tart plusz konzultációkat szabadidejében, hogy nekünk könnyebb legyen...az, hogy készít mindenféle összefoglalókat az aktuális anyagból, és elküldözgeti őket...az, hogy bejár előadásra, hogy pontosan tudja, hogy mik hangzottak el, miből kérjen számon, és mi az ami biztos magyarázatra szorul majd...az számomra még mindig felfoghatatlan.
És ha ez nem lenne elég, olyan stílusa van, hogy néha majd lefordulunk a székről a röhögéstől órán, meg néha ő is olyan jól elszórakozik magán, meg rajtunk, hogy komolyan mondom, azok a csütörtök délelőttök nem is telhetnének jobb hangulatban...

Most a héten 9gag-es mémeket rejtett a diasorába, csak mert tudja, hogy a koleszterin metabolizmusa egy nagyon szar téma, és kicsit fel akart dobni minket (meg magát). :D

Ha véletlenül nem hozzá vettem volna fel az órát szeptemberben, akkor fogalmam sem lenne arról, hogy igazából fogalmam sincs arról, hogy milyen egy jó tanár...pedig azt hittem, hogy tudom...

És kívánom, hogy ezt egyszer mindenki tapasztalja meg! :))

szabadon

Zene: Rihanna - We Found Love
Film/Sorozat: Star Wars I.
Könyv: -

Nos, túl vagyunk a két demonstráción. Az anatómia végül hármas lett, sőt majdnem négyes, úgyhogy igazából meg vagyok elégedve magammal, hogy a szar rendszer ellenére sem egyest kaptam.

Bezzeg biokémiából, hohóó!

Hát az már nem ment ennyire simán. Főleg, hogy pénteken volt az anat, hétfőn a szokásos élettan, és kedden a bikém demó. Jeee.

Ahhoz képest, hogy nem volt rá sok időm, rengeteget tanultam, és tök büszke voltam magamra, hogy mennyi mindent tudok. Ámde. Szerencsétlenségemre egy nem túl kedves (mondhatjuk, hogy inkorrekt) nő demóztatott minket, és hát azon kívül, hogy előadásdiákat nyomott mindenki orra alá, még ráadásul az úgynevezett tételeiben sem a lényegre volt kíváncsi, hanem nagyon a részletekre kérdezett rá.

Az én diám egy angol nyelvű kép volt, amiről le voltak satírozva a termékek, csak a kiindulási anyag maradt rajta, meg a reakciók nevei (amiket magyarul nem így hívnak), és nekem meg kellett volna neveznem a négy lehetséges terméket a négy katalizáló enzimmel együtt. Kettőt nagy nehezen sikerült megszülnöm, a másik kettő nem jutott eszembe, de ekkor már úgyis úgy nézett rám a nő, mint egy komplett idiótára, úgyhogy már édesmindegy volt...

A "tétele" meg egy olyan kérdés volt, ami a könyvben kb. két sorban van megemlítve, és esküszöm még nagyjából eszembe is jutott volna, ha van időm gondolkodni, de nem volt. Úgyhogy kaptam egy szép egyest. Az egyedüli, ami nyugtat, hogy én mindent megtettem, és hogy ennél a nőnél nem nagyon születtek jó jegyek, az utánam jövők is (akik másfél hetet tanultak) egyessel és kettessel jöttek ki. Így esett tehát a nagy kalandom az egyetlen olyan biokémia demóval, amire még tanultam is.

Ezen kívül már csak bulizni voltam a héten, ugyanis egyelőre nincs semmi tanulnivaló, és hát ez igazán olyasmi, amit illik megünnepelni.

Pénteken lesz a Gólyabál, amire még kéne ruhát vennem, plusz el kéne mennem fodrászhoz, mert igencsak ráfér már a festés a hajamra... És mivel úgysincs most hajtás, megtehetem. :))

frappáns cím

Zene: The Heads - Black Light District
Film/Sorozat: Big Bang Theory
Könyv: Ádám Veronika - Orvosi biokémia (fuckyeah)

Nézzük csak. Épp tanulok. Vagyis nem, mert épp ide firkálok, de elméletileg éppen tanulok. Biokémiát. Amit próbálok kevésbé utálni, mint amennyire eddig utáltam, mert a gyakorlatvezetőmet imádom, sőt, hajlandó vagyok azt is bevallani, hogy szinte szívesen megyek gyakorlatra. Persze azt leszámítva, hogy csütörtök reggel nyolckor van...de egyszerűen úgy tud magyarázni ez a gyerek, hogy nem lehet nem élvezni a gyakorlatot. És újabban még előadásra is járok. És nem is olyan rossz. Hihetetlen milyen eretnek lettem. :D

Pénteken volt az anat demó. Őszintén remélem, hogy legalább kettes lesz, mert rohadt sokat tanultam rá, és nagyon igazságtalannak érzem ezt a gombostűs, rohangálós rendszert. Bár a kettes egyáltalán nem tükrözné a tudásomat, mert ha most kéne vizsgáznom az agyból (SZÓBAN), tudom, hogy ötöst kapnék. Mert tudom ezt a rohadt agyat, kívülről-belülről. Egyszerűen csak itt nincs időd gondolkodni, mert egy rohanás az egész, és különben is, tele volt olyan preparátumokkal, amilyeneket mi még az életben nem láttunk. Köszönjük szépen ismét a gyakorlatvezetőnknek, HátEztÉnSajnosNemTudomDeTiAzértTanuljátokMeg Katinak. A kettes legalább azt mutatná, hogy nem vagyok segghülye, mert tényleg nem vagyok az. Szerintem évközben még sosem foglalkoztam ennyit tanulással, mint ebben a félévben. Sőt, arra is mérget vennék, hogy ennyi időt összesen az elmúlt két félévben nem töltöttem könyvtárban a szorgalmi időszakban, mint ebben az egy hónapban. Na mindegy, majd szerdán kiderül. Vagy beborul. Haha.

Jó szokásunkhoz híven a péntek délutánt a könyvtárban töltöttük Cintivel, hogy magunkba szívjunk némi tudást, aztán nyugodt szívvel mehessünk inni. :PP Így is lett. Innen indultunk:

'Nem iszom sokat, és nem maradok túl sokáig, mert holnap bikémet akarok tanulni.'

És hát nem egészen ez lett a sztori vége, amikor négykor hazaestem...

Na hát ennyit rólam, és az izgalmas életemről. Ó, vagyis azért egy izgalmas dolog történt a héten, csak azt még nem egészen értem. És amíg nem tudom hova tenni a dolgot, nem is tudok érdemben nyilatkozni róla. Úgyhogy majd...

néhány gondolat

Zene: Ciara - Step Up
Film/Sorozat: HIMYM 704
Könyv: -

Van ám új design már elég régóta, csak lusta vagyok telepíteni a Dreamweavert, úgyhogy még nincs bekódolva. De majd egyszer...

Igazából sajnálatos módon még mindig nem fejeztem be a Gyűrűk urát, ami azért probléma, mert most már nem is lesz rá időm. Vagyis buszon olvashatnám, de köszönöm szépen a 6 tonna könyvem mellé igazán nincs kedvem még ezt is cipelni...

Stréber lettem. Folyton a könyvtárban vagyok már szeptember óta... Eddig ez csak a vizsgaidőszakban volt jellemző, de most már annyira kórossá vált a viselkedésem, hogy ha egy nap nem vagyok könyvtárban, máris bűntudatom lesz. A paradoxon a történetben, hogy minél több időt töltök nagyrabecsült tankönyveim társaságában, annál inkább rájövök, hogy mennyi mindent nem tudok még. Az élet tragikus.

Ki állította ismétlőre a WMP-t? Ezt a Ciara számot hallgatom, amióta elkezdtem a posztot... Na jó, váltottam. :D

Sok jó és sok rossz dolog történt mostanában, úgyhogy az élet zajlik. Holnapután Gólyahajó, amit azért várok, mert tavaly a miénk nem volt számomra túl nagy élmény. Na majd idén! :)

Tök furcsa, hogy olyan csoporttársaimmal lettem jóban, akiket az elmúlt egy évben nem nagyon tudtam elviselni. Nem vagyok olyan beszűkült, mint tavaly ilyenkor...mármint nem csak azzal a pár emberrel lógok, akikkel egy éve jóban lettem... És az instruktorokkal még mindig ugyanolyan jó a viszonyunk, mint nyár elején, amikor elkezdődött az egész betűépítés. :)

Ráadásul merem állítani, hogy valamiféle vezéregyéniség lettem (egyrészt a gólyáknak - de ez nyilvánvaló, másrészt a saját csoportomban is).

Kicsit a feje tetejére állt a világ most, de egyelőre élvezem.

Content Management Powered by UTF-8 CuteNews